Advent: (a latin „Adventus Domini”=„az Úr eljövetele” kifejezésből származik) Jézus születésének ünnepét előkészítő időszak, ez az egyházi év kezdete is; ideje: a Karácsony ünnepe előtti 4 vasárnap és a hozzájuk tartozó 3-4 hét, jellemzője: a Jézus érkezését váró örömteli és tevékeny készület, a liturgia színe a lila és a 3. vasárnapon a rózsaszín;
akolitus: avatással megkapható szolgálat, csak férfiak viselhetik, feladata: a liturgiában a papság segítése;
ambó: templomi felolvasó állvány, a szentmise olvasmányai és azok magyarázatai innen hangoznak el;
(szent)áldozás: Jézus Testében és Vérében (kenyér és bor külső színei alatt) való részesedés a szentmisében, előfeltétele a kellő előkészület, szív tisztasága szentgyónás v. bűnbánat által; [1]
bérmálás: a Szentlélek ajándékainak szentsége, a keresztségben kapott újjászületést teszi elevenné és hatékonnyá; a keresztény nagykorúság szentségének is nevezik;
böjt: szorosan véve: étel és ital megvonása magunktól, tágabb értelemben: minden erkölcsi meggondolásból fakadó lemondás, önmegtagadás, célja: testünk és lelkünk edzése, a bűnbánatunk, az Isten iránti szeretetünk és hűségünk, valamint nélkülöző embertársaink felé irányuló szolidaritásunk kifejezése;[2]
bűn: elfordulás Istentől, ellenállás Isten szeretet-tervének, tudatos szembefordulás Isten parancsaival, illetve azok megszegése; következtében nem csak az Istennel, hanem embertársainkkal és saját magunkkal való viszonyunk is sérül;
diakónus: szerpap, az egyházi rend szentségének első fokozatában részesült klerikus, kétféle formája van: 1. átmeneti, ha az illető a papságra készül, 2. állandó: ha az illető nem kíván a papság felé tovább lépni; ebben az esetben nős férfi is lehet;
egyházi (v. liturgikus) év: Advent 1. vasárnapjával kezdődik és Krisztus Király ünnepe (az évközi idő utolsó vasárnapja) utáni szombattal ér véget; az egyházi év vázát a vasárnapok sora, fő részeit pedig az üdvtörténet eseményeinek megünneplése határozza meg; [3]
Eukarisztia: (görög szó, jelentése: hálaadás) 1. a szentmise ősi elnevezése, 2. Oltáriszentség;
evangélium: (görög szó, jelentése: örömhír) 1. Jézus tanításának összefoglaló neve, 2. a Bibliában az Újszövetség első négy, Jézus életéről szóló könyve, 3. bibliai irodalmi műfaj;
evangelizál: az evangéliumot (1) hirdeti, közvetíti, ismerteti;
életszentség: egy egyén személyes szentségének mértéke, az istenközelség, az Istenhez való hasonlóság tekintetében;
érsek: (metropolita) egy nagyobb egyháztartomány (több egyházmegye) élén álló püspök
évközi idő: az egyházi év leghosszabb, a két nagy ünnepkört (karácsonyi, húsvéti) körbeölelő időszaka, vasárnapjait 1-34-ig folyamatosan számoljuk, első része: Urunk megkeresztelkedésének ünnepétől a hamvazószerdát megelőző keddig tart, második része: a Pünkösd utáni hétfőtől Advent 1. vasárnapját megelőző szombatig tart. Liturgikus színe a zöld;
fogadalom (szerzetesi): ünnepélyes és nyilvános ígérettétel, amely egy meghatározott időre, vagy örökre szól, és tárgyában a három „evangéliumi tanács”-ra vonatkozik, amely: a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség;
(szent)gyónás: a bűnbánat szentsége, súlyos bűnök őszinte megbánása és megvallása egy felszentelt pap előtt, aki Krisztus képviseletében és hatalmával feloldozást ad, és a gyónásban elhangzottakat senkinek el nem mondhatja (gyónási titok);
hitvallás: A Szentháromság Egy Istenbe vetett hitünk ünnepélyes megvallása. A liturgiában két változata használatos: Apostoli hitvallás (rövidebb), Nicea-konstantinápolyi hitvallás (hosszabb); két változata
Húsvét(vasárnap): Jézus feltámadásának az ünnepe, a legnagyobb keresztény ünnep;
Húsvéti Szent Háromnap: Nagycsütörtök estétől Húsvétvasárnap estig tartó időszak, Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának az ünnepnapjai, az egyházi év középpontja;
húsvéti ünnepkör: hamvazószerdától Pünkösdig terjedő időszak, fő részei: a 40 napos nagyböjt, a Húsvét és az azt követő húsvéti idő 50 napja;
igeliturgia: 1. a szentmise első rész; 2. áldozatbemutatás nélküli közös imádság, Isten Igéjének felolvasása, és áldoztatás;
imádság: beszélgetés Istennel, minden időben és helyzetben megélhető személyes kapcsolat Istennel, az élet Urával és fenntartójával;
Jézus Krisztus: a második isteni személy, a Fiú, az Isten Fia, aki emberré lett, köztünk élt, meghalt értünk a kereszten, harmadnapra feltámadt, felment a mennybe és dicsőségben jön majd vissza, Ő valóságos Isten és valóságos ember, a világ Megváltója;
Jézus Szíve: Isten emberré lett Fiának szíve, a megváltó isteni szeretet jelképe;
Karácsony: (az ünnep magyar neve a latin „incarnatio”=„megtestesülés” szóból származik) Jézus Krisztus születésének ünnepe, december 25.;
karácsonyi ünnepkör: advent 1. vasárnapjától Urunk megkeresztelkedésének ünnepéig terjedő időszak, fő részei: Advent, Karácsony és az azt követő karácsonyi idő, benne: Szent Család ünnepe, Szűz Mária Istenanyaságának ünnepe, Urunk megjelenésének ünnepe (Vízkereszt);
karizma: egy személy Istentől kapott sajátos erénye, képessége, hivatása, amely általában mások javára végzett szolgálatban mutatkozik meg (pl. tanítás, betegápolás, igehirdetés, nevelés, stb.);
katekézis: egyfajta tanítói tevékenység, melynek célja a keresztény élet egészébe való bevezetés, alapfeltétele az „tanító” személyének hitelessége;
katekizmus: 1. az egyház tanítását rendszerező és összefoglaló kézikönyv; 2. régebben: kérdés-válasz formában szerkesztett hittankönyv; 3. régebben: hittanóra elnevezése;
katekumen: (görög szó, jelentése: „hitújonc”) a keresztség szentségére illetve, a keresztény beavatás szentségeire (keresztség, bérmálás, szentáldozás) készülő felnőtt;
katekumenátus: a keresztény életbe való bevezetés időszaka, a beavató szentségekre való készület, a megtérés és a Jézus melletti elköteleződés ideje, amelyet a jelöltek az Egyház szeretetközösségében, a plébániai közösséget képviselő keresztény segítőik kísérő jelenléte mellett tudnak megélni;
katolikus: 1. görög szó, jelentése: általános, egyetemes, mindent magába foglaló; 2. a katolikus egyházhoz tartozó keresztény;
Katolikus Egyház: Jézus Krisztus által alapított, az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében megkeresztelt, krisztushívő emberek közössége, akiket a közös hitvallás és a szentségekben való részesedés köt össze, látható (földi) vezetője, a mindenkori római pápa;
kegyelem: Istennek az ember üdvössége érdekében adott természetfeletti, ingyenes ajándéka;
keresztény: a szó eredeti jelentése: „krisztusi”, Krisztushoz tartozó személy (ApCsel 11,26) az, aki Jézus Krisztust Isten Fiának és a világ és saját maga személyes Megváltójának vallja;
keresztség: (a szó eredeti jelentése: bemerítés, alámerítés) az első és legfontosabb szentség, eltöröl minden bűnt, Isten gyermekévé, az Egyház tagjává és a mennyország örökösévé teszi az embert, részesít Krisztus halálában és feltámadásában és belekapcsol a Szentháromság életébe;
klerikus: Istennek lefoglalt, szent szolgálatot teljesítő személy; az egyházi rend szentségében részesült, felszentelt (diakónus, áldozópap, püspök) férfi;
kinyilatkoztatás: Isten önfeltárulkozása: az Atya a Fiú által a Szentlélekben megnyitja az utat az ember előtt a természetfölötti igazságok megismerésére és az isteni életre a Szentírásban és a Szenthagyományban; az isteni kinyilatkoztatást az egyházi Tanítóhivatal őrzi, magyarázza és védelmezi;
kötelező ünnep: olyan nap, amelyet a katolikus Egyházban szentmisével és amennyire lehetséges munkaszünettel kell megszentelni; [4]
laikus: az a világban élő Krisztus-hívő, aki nem tartozik a klerikusok közé;
lektor: felolvasói szolgálatra felavatott férfi, feladata a liturgiában az evangélium kivételével, az olvasmányok felolvasása;
lelkivezető: a lelki életben felnőtt, érett ember, aki a lelki fejlődés útján személyre szólóan, elméleti és gyakorlati útmutatásokkal segíti Isten előtt vállalva a felelősséget azért a személyért, aki vezetőjének választotta őt;
litánia: Istenhez vagy szentekhez intézett könyörgés-sorozat, válaszos imaforma: az előimádkozó mondja vagy énekli a változó megszólításokat, melyekre a nép egy másik fohásszal válaszol;
liturgia: (görög eredetű szó, jelentése: közös mű, népért végzett szolgálat) az Egyház hivatalos istentisztelete, két részből áll: szentmise és zsolozsma, az üdvösségtörténet megjelenítő átimádkozása, melyben Isten dicsőítése és az emberek megszentelése történik, az egyetlen és örök liturgia vezetője maga Jézus Krisztus, akitől minden földi papság származik;
megtérés: (gör. metanoia) Isten szeretetével való személyes találkozásból fakadó, tudatos döntés: elfordulás a rossztól, a bűntől, az Isten nélküli élettől és odafordulás a jóhoz, Istenhez; lelki átalakulás a hitben, amely megváltoztatja az ember életét;
Mi Atyánk: az „Úr imádsága”: maga Jézus tanította a tanítványoknak; a keresztények számára az imádság mintája; az újszövetségi Szentírásban Máté és Lukács evangéliumában olvashatjuk; a liturgiában Máté változata használatos;
ministráns: aki a szentmisében az oltárnál a papnak segédkezik (ministrál);
misszió: 1. az evangélium terjesztése, 2. az evangélium terjesztésére szóló küldetés, 3. kiküldetésben (külföldön, távoli vidéken) megvalósuló hithirdetői szolgálat;
misztérium: 1. Isten üdvözítő műve Jézus Krisztusban; 2. a természetfölöttire vonatkozó (hit)titok, melynek megértése meghaladja a pusztán emberi képességeket;
nagyböjt: Jézus feltámadásának ünnepét megelőző 40 napos készületi időszak (a vasárnapokat nem számoljuk bele), kezdőnapja: Hamvazószerda; jellemzői: bűnbánat, megtérés, imádság, böjt, a körülöttünk élő rászorulók megsegítése, jócselekedetek; a liturgia színe a lila és a 4. vasárnapon a rózsaszín;
Nagycsütörtök: a nagyhét csütörtökje, az Oltáriszentség és az egyházi rend szentsége alapításának az ünnepe; a liturgiában felidézzük az utolsó vacsorát, Jézus halálfélelmének és elfogásának eseményeit, ezen az estén megkezdődik a Húsvéti Szent Háromnap;
Nagyhét: a nagyböjt utolsó, Húsvét ünnepét megelőző hete, kezdőnapja a „Virágvasárnap”, az Úr szenvedésének vasárnapja, amikor Jézus ünnepélyesen bevonul Jeruzsálembe; a nagyhét csúcspontja a Húsvéti Szent Háromnap, a Megváltás misztériumainak ünneplése;
Nagypéntek: a nagyhét péntekje, Jézus halálának a napja;
Nagyszombat: a nagyhét szombatja, Jézus a sírban nyugszik;
Oltáriszentség (Eukarisztia): Jézus valóságos Teste és Vére, a kenyér és a bor külső színei alatt;
örökmécs: katolikus templomokban a tabernákulum közelében állandóan égő lámpás, Krisztus szentségi jelenlétének jele;
pap: a egyházi rend szentségében részesült, felszentelt férfi, aki püspöke megbízásából Krisztus nevében és hatalmával cselekszik Isten népe szolgálatában: hirdeti Isten igéjét, szentmisét mutat be és kiszolgáltatja a szentségeket a hívőknek;
(római) pápa: Jézus földi helyettese, Péter apostol hivatalának utóda, Róma püspöke,
plébánia(egyházközség): Isten hívő népének az egyházmegye meghatározott területén élő helyi közössége;
plébános: az a pap, aki az egyházközség püspök által kinevezett vezetője,
Pünkösd(vasárnap): a Húsvét utáni 50. nap, a Jézustól megígért Szentlélek eljövetele, kiáradása, az Egyház születésnapja, a húsvéti idő utolsó napja;
püspök: felszentelt nőtlen férfi, aki a püspökszentelésben megkapta az egyházi rend teljességét (a papság legmagasabb foka); Jézus, a Jó Pásztor képviselője népe körében, az ő hatalmával vezeti, tanítja és óvja Isten népét és a papságot; a pápától rábízott egyházmegye élén áll (megyéspüspök), hivatalában az apostolok utódja;
rózsafüzér: Jézus egész életét átelmélkedő, ismételgetős imádság evangéliumi részekkel, amelyhez az imák (Mi Atyánk, Üdvözlégy, Dicsőség) számolásához segédeszközként egy gyöngyökből álló füzért is használhatunk; [5]
sekrestye: katolikus templom melletti helyiség, ahol a liturgia végzéséhez szükséges kellékeket és ruhákat tárolják;
sekrestyés: a szentmise kellékeinek előkészítésével és a templom gondozásával megbízott személy;
szeminárium: papnevelő, -képző intézet;
szentév (jubileumi év): a kegyelem különleges ideje, mely az üdvtörténet nagy évfordulóihoz kötődik; a„rendes” szentév 25 évenként következik és 1 teljes évig tart, a „rendkívüli” szentév bármely évben tartható; a szentévet a pápa hirdeti és nyitja meg; meghirdetése bullával (ünnepélyes pápai irat), megnyitása 1500 óta a szent kapu kinyitásának szertartásával történik;
Szentírás (biblia): (a görög szó jelentése: könyvek) a Szentlélek által sugalmazott könyvek összessége, két része van: Ószövetség és Újszövetség (a Jézus előtti, és a Jézus életéről és tanításáról szóló írások), Isten írott üzenete az embereknek;
szent hagyomány: az Egyház életében a Szentírással együtt a kinyilatkoztatás forrása, szóbeli tanítás vagy szokás nemzedékről nemzedékre való sértetlen továbbadása;
Szentháromság: az egy, élő és igaz Isten misztériuma: Atya, Fiú és Szentlélek, három személy egyetlen lényegben; abszolút misztérium, mert teremtett lény számára kimerítően soha meg nem ismerhető; a Szentháromság a kereszténység központi hittétele, mert Isten a kinyilatkoztatásban ezt mondta ki magáról mint legbensőbb igazságot; többi misztériumnak is ez az alapja;
szent kapu: Rómában a négy nagy bazilika 1-1 kapuja, amely csak a szentévek alatt van nyitva a zarándokok számára, egyébként márványlappal van befalazva; kivételes esetekben a pápa más templomok kapuit is kinevezheti szent kapunak, pl. rendkívüli szentév idején; a szent kapu Jézus és az örök élet jelképe (Jn 10,7,9) ;
Szentlélek: a Szentháromság harmadik személye, aki egylényegű az Atyával és a Fiúval, Urunk és éltetőnk, Ő ott van a Szentírásban, a liturgiában, a szentségekben, az imádságban, a karizmákban, a szolgálatokban; Jézushoz tesz hasonlóvá minket;
szentmise: Jézus Krisztus áldozatbemutatása, az Újszövetség áldozata, valamint az utolsó vacsora emlékezete, ünnepi lakoma, amelyben Jézus Önmagát adja nekünk, az Egyház életének forrása és csúcspontja; [6]
szentségek: Krisztustól rendelt és az Egyházra bízott látható jelek, amelyek jelképezik és közvetítik a megváltás kegyelmeit, bekapcsolnak Isten életébe; a katolikus egyházban összesen hét szentség van: keresztség, bérmálás, szentáldozás (a keresztény beavatás szentségei); szentgyónás, betegek szentsége (a gyógyulás szentségei); egyházi rend, házasság (a közösség és küldetés szolgálatának szentségei);
szerzetes/nő: olyan nem házas férfi v, nő, aki nyilvános fogadalom letételével egy szerzetesrend tagja lesz;
szerzetesrend: pápa/püspök által jóváhagyott szabályzat szerint élő férfiak vagy nők közössége, akik fogadalmat tesznek, rendi alapítójuk karizmáját őrzik és közvetítik a világnak;
tabernákulum: az Oltáriszentség őrzésének a helye, más néven: oltárszekrény;
Tanítóhivatal: a pápa és a püspökök testülete, ők a krisztusi kinyilatkoztatás hivatalos őrzői, hiteles magyarázói és védelmezői;
tanúságtétel: Jézusba és az ő evangéliumába vetett hit bátor megvallása szóval vagy tettel;
templom: Istennek szentelt épület, az imádság háza, elsősorban az Eukarisztia ünneplésének és őrzésének a helye;
üdvösség: az élet beteljesedésének állapota, melyre minden ember vágyik; a túlvilági boldogság, a mennyországba jutottak állapota, az üdvözültek örök jutalma;
Üdvözlégy: a Katolikus Egyház egyik alapvető imádsága, részei: Gábor főangyal köszöntő szavai Máriához (Lk 1,28) Erzsébet köszöntő szavai Máriához (Lk 1,42) , Jézus neve, és egy könyörgés Isten Anyjához;
üdvtörténet: az emberi történelem korszakain és eseményein keresztül Isten örök terve valósul meg, hogy minden kor minden emberét elvezesse az üdvösségre;
ünnep: vallási alapfogalom, hétköznapok sorából Istennek szentelt nyugalommal és áldozattal kiemelt nap; az Egyház legrégebbi ünnepe a vasárnap; [7]
vasárnap: Jézus feltámadásának hetenkénti emléknapja, a zsidó naptár szerint a szombat utáni nap, vagyis a hét első napja, a keresztények számára az „Úr napja”, amelyet közös szentmisével ünneplünk; kötelező ünnep;
védőszent: az a szent, akit egy kontinens (Európa fővédőszentjei: Nursiai Szent Benedek, Szent Cirill és Szent Metód, társvédőszentjei: Svéd Szent Brigitta, Sziénai Szent Katalin, Szent Terézia Benedikta (Edith Stein)), egy nép (Magyarország fővédőszentjei: Boldogságos Szűz Mária, Szent István király), egy egyháztartomány (Váci Egyházmegye védőszentjei: Szent Mihály főangyal, Szent István király), vagy egyházközség (Erdőkertes: Jézus Szíve) égi oltalmazónak választ; egyéneknél: a védőszent a kereszteléskor, bérmáláskor választott, ill. szerzetbe lépéskor kapott szent példakép;
vértanú: aki az élete feláldozásával tesz tanúságot a Jézusba vetett hitéről, iránta való szeretetéről;
zsolozsma: az imaórák liturgiája, Isten népének hivatalos és közösségi imája, végzése az Egyház legfontosabb feladatainak egyike, nagyrészt szentírási részekből álló imádság;
zsoltár: a zsidó liturgia különféle műfajú és témájú, húros hangszerrel kísért dicsőítő éneke, imaköltemény; a Zsoltárok könyvét, amely 150 zsoltárt tartalmaz, az ószövetségi Szentírásban olvashatjuk; a zsoltárokat keresztény liturgiában is használjuk;