A Szentmise részei

A SZENTMISÉRŐL

 

A „szentmise” szó eredete

Az áldás utáni „Ite, missa est!” elbocsátásból (mitto-mittere-missio=küldök-küldeni-küldetés latin szavakból) származik.

 

A Szentmise további elnevezései

Az Úr vacsorája, kenyértörés, Eukarisztia (hálaadás).

 

A Szentmise rövid története

A szentmise alapítását a szentírási szövegek (Mt, Mk, Lk, 1Kor 11,20) Jézus utolsó vacsoráján beszélik el, amikor meghagyta apostolainak, hogy az ő emlékezetét őrizzék vele. Lényeges szertartása volt mindig a dicsőítés és hálaadás, továbbá a kenyér megtörése és odanyújtása ezekkel a szavakkal: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. A bornál pedig: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új és örök szövetségé, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

A 1Kor 11-ből tudjuk, hogy sok helyen szeretetlakoma is kapcsolódott hozzá, de az 1. sz. végén már kimondottan imádságos, istentiszteleti összejövetel, azaz valódi Eukarisztia.

Ahogy az ünneplés elszakadt a lakomától, úgy lassan az esti időszakot is megváltoztatták, és már az 1. sz. végéről vannak emlékeink reggeli összejövetelről. 110. körül ifj. Plinius levele is ezt említi. A reggeli szertartásban kifejezésre jutott a feltámadt Krisztusra való emlékezés, akit jelképesen Napnak, világosságnak neveztek. Őrá emlékeztek azzal is, hogy a hét első napján, vasárnap gyűltek össze kenyértörésre.

Az ünneplést a zsidó hagyománynak megfelelően szentírásolvasás vezette be, melyhez többnyire magyarázatot fűztek. Az ünnepi szentmise legrégibb szertartását 150 körül Szent Jusztinosz írta le. A 4. században az Egyház szabadságának elnyerése után az ünnepélyesség még nagyobb lett, s elkezdődött az imák rögzítése is. A trienti zsinat után V. Pius pápa a Római Misekönyvet (Missale Romanum) az egész nyugati egyház számára kötelezővé tette. Igazi megújulást hozott a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) a népnyelv bevezetésével.

 

A SZENTMISE RÉSZEI

VÁZLATOS – rövid magyarázattal

 

BEVEZETŐ SZERTARTÁS

 

Kezdő ének (Introitus) (állva)

közben a pap /és az asszisztencia/ bevonul az oltárhoz

 

Köszöntés (állva)

-keresztvetés,

-pap köszöntő szavai (többféle módon)

 

Bűnbánati szertartás (állva)

-a pap bűnbánatra hívó szavai,

-bűnbánati ima (többféle változata van)

 

URAM, IRGALMAZZ! (KYRIE) (állva)

„litánia-maradvány”, ami az őskeresztények körmeneti énekeiből származik; minden szentmisében elhangzik

 

DICSŐSÉG /a magasságban Istennek…/ (GLORIA) (állva)

régen csak karácsonykor, jelenleg az ünnepi és a vasárnapi szentmisékben énekeljük (advent és nagyböjt kivételével).

 

Könyörgés (Collecta) (állva)

Az ünnep, a nap főkönyörgése; összefoglalja az ünnep vagy az ünnepelt hittitok lényegét; a pap kitárt karral imádkozza

 

  1. AZ IGE LITURGIÁJA

 

Az olvasmányrendről: a hétköznapi olvasmányok 2 évenként (I.: páratlan év, II.: páros év), a vasárnapi olvasmányok 3 évenként (A, B, C év) ismétlődnek. Az evangéliumot A évben: Szent Máté, B évben: Szent Márk, C évben: Szent Lukács könyvéből vesszük. Ezekhez illeszkedik az olvasmány és a szentlecke. A hétköznapi szentmisékben az egyik évben ószövetségi, a másikban újszövetségi szentleckét követ minden évben a folyamatosan olvasott Mk, Mt, Jn, Lk evangélium.

 

Olvasmány (ülve)

A szentmise első felolvasott szentírási része, ált. ószövetségi.

 

Válaszos zsoltár (ülve)

Zsoltárének, mely tartalmában, témájában kapcsolódik a szentmise többi szentírási részéhez is. Egy zsoltárverset refrénként közösen ismétlünk belőle.

 

Szentlecke (ülve)

Az evangélium előtt olvasott újszövetségi szentírási rész, ált. a levelekből.

 

Szekvencia (állva)

Himnusz-jellegű ének. Az adott ünnep tartalmát, lényegét énekli meg művészi módon. (Húsvétkor, Pünkösdkor, Úrnapján énekeljük.)

 

Alleluja (Nagyböjtben: elmarad, „csak”evangélium előtti vers) (állva)

Héber: hallelujah, jelentése: „Dicsérjétek az Urat!” Az öröm és a hála kifejezése. Különféle dallamokon énekelt alleluják között egy-egy evangéliumi vers hangzik el.

 

Evangélium (állva)

Az Igeliturgia csúcspontja. Valamelyik (4) evangéliumi könyvből a szentmisében felolvasott részlet. Ünnepeken az adott ünnephez kapcsolódik.

 

Szentbeszéd (Homília) (ülve)

A szentmisében a pap beszéde az evangélium után. Az evangéliumi örömhír hirdetése és a szentírási vagy miseszövegek magyarázata Isten népe számára.

 

Hitvallás (CREDO) (állva)

A Szentháromság Egy Istenbe vetett hitünk ünnepélyes megvallása vasárnapokon és főünnepeken. (Apostoli hitvallás (rövidebb), Nicea-konstantinápolyi hitvallás (hosszabb)).

 

Hívek könyörgése (állva)

A hívek közös könyörgése, imádsága, a helyi közösség aktuális kéréseit tartalmazza. A miséző pap vezeti be és zárja le. A felolvasott 4-6 kérésre a hívők ált. a „kérünk téged, hallgass meg minket” szavakkal válaszolnak.

 

 

  1. AZ ÁLDOZAT LITURGIÁJA

 

FELAJÁNLÁS (ülve)

-áldozati adományok előkészítése

-felajánlási körmenet, közben ének (offertorium)

-a pap felajánló imádsága az adományok (kenyér és bor) felett

 

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS (secreta) (ülve)

Ez a szentmise 2. könyörgése, de nem hangzik el előtte a „Könyörögjünk!” felszólítás. A pap kitárt karral imádkozza.

 

EUKARISZTIKUS IMÁDSÁG (kánon)

Ez a szentmise bemutatásának központi cselekménye, imádsága.

Főbb részei:

 

Prefáció (ülve)

bevezető hálaadó ima

 

Szent vagy (SANCTUS) (ülve)

Istent magasztaló imádság, az angyalok énekét idézi (Iz 6,3). Minden szentmisében elhangzik.

 

A szentmise alapításának elbeszélése (consecratio, átváltoztatás) (térdelve, vagy aki nem tud, állva)

Jézus az utolsó vacsorán elhangzott szavaival és cselekedetével jelenvalóvá válik az Ő áldozata: a kenyér Jézus Testévé, a bor Jézus Vérévé lényegül át.

-közbenjáró imák

-záró dicsőítés: a kánon a Szentháromság dicsőítésével ér véget (Őáltala, ővele és őbenne, …)

 

AZ ÁLDOZÁS LITURGIÁJA

 

A szentáldozásra többféle imádság készít elő minket:

 

Mi Atyánk (Pater noster) (állva)

Az áldozás szertartása ezzel az ünnepélyes és különleges imádsággal kezdődik. Jézus tanította az apostoloknak (Mt 6,9-13).

 

 

Béke-rítus (állva)

Először a miséző pap imádkozik a békéért, majd köszönti a népet, majd következik a béke átadása: a mellettünk állókkal kezet fogunk.

 

Isten Báránya (AGNUS DEI) (térdelve, vagy aki nem tud, állva)

Izajás próféta, Keresztelő Szent János és Szent Pál apostol szavait (Iz, 53,7; Jn 1,29; 1Kor 5,7) idézi. A kenyértörés és Szent Test és Vér egyesítése alatt énekeljük. Minden szentmisében elhangzik.

 

Áldozás/Áldozási Ének (communio) (körmenet/ülve)

Először a pap(ság) áldozik, majd a jelenlévőknek is kiosztják az Eukarisztiát. A legősibb áldozási ének: „Ízleljétek és lássátok…!” (33. zsoltár)

 

Áldozás utáni csend (ülve)

Ugyanolyan fontos, mint a közös imádságok. Ezek a Jézussal való együttlétünk legszebb és legmeghittebb percei.

 

Áldozás utáni könyörgés (oratio post communionem v. postcommunio) (ülve)

Ebben a könyörgésben a pap a szentáldozás gyümölcseit kéri a megáldozottak számára.

 

BEFEJEZŐ SZERTARTÁS

 

Köszöntés/Áldás (benedictio) (állva)

A Szentháromság Egy Isten nevében kapunk áldást a paptól. Ünnepélyesebb és hosszabb forma esetén az áldásokra (3db) Ámen-nel felelünk.

 

Elbocsátás (Ite, missa est!) (állva)

A templomból kilépve nem befejeződik valami, hanem elkezdődik: a Jézussal töltött idő megváltoztat és arra indít, hogy a világban is mindent Ővele együtt tegyünk, az Ő örömét és Isten szeretetét adjuk át másoknak is!