A SZENTMISÉRŐL
A „szentmise” szó eredete
Az áldás utáni „Ite, missa est!” elbocsátásból (mitto-mittere-missio=küldök-küldeni-küldetés latin szavakból) származik.
A Szentmise további elnevezései
Az Úr vacsorája, kenyértörés, Eukarisztia (hálaadás).
A Szentmise rövid története
A szentmise alapítását a szentírási szövegek (Mt, Mk, Lk, 1Kor 11,20) Jézus utolsó vacsoráján beszélik el, amikor meghagyta apostolainak, hogy az ő emlékezetét őrizzék vele. Lényeges szertartása volt mindig a dicsőítés és hálaadás, továbbá a kenyér megtörése és odanyújtása ezekkel a szavakkal: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. A bornál pedig: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új és örök szövetségé, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
A 1Kor 11-ből tudjuk, hogy sok helyen szeretetlakoma is kapcsolódott hozzá, de az 1. sz. végén már kimondottan imádságos, istentiszteleti összejövetel, azaz valódi Eukarisztia.
Ahogy az ünneplés elszakadt a lakomától, úgy lassan az esti időszakot is megváltoztatták, és már az 1. sz. végéről vannak emlékeink reggeli összejövetelről. 110. körül ifj. Plinius levele is ezt említi. A reggeli szertartásban kifejezésre jutott a feltámadt Krisztusra való emlékezés, akit jelképesen Napnak, világosságnak neveztek. Őrá emlékeztek azzal is, hogy a hét első napján, vasárnap gyűltek össze kenyértörésre.
Az ünneplést a zsidó hagyománynak megfelelően szentírásolvasás vezette be, melyhez többnyire magyarázatot fűztek. Az ünnepi szentmise legrégibb szertartását 150 körül Szent Jusztinosz írta le. A 4. században az Egyház szabadságának elnyerése után az ünnepélyesség még nagyobb lett, s elkezdődött az imák rögzítése is. A trienti zsinat után V. Pius pápa a Római Misekönyvet (Missale Romanum) az egész nyugati egyház számára kötelezővé tette. Igazi megújulást hozott a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) a népnyelv bevezetésével.
A SZENTMISE RÉSZEI
VÁZLATOS – rövid magyarázattal
BEVEZETŐ SZERTARTÁS
Kezdő ének (Introitus) (állva)
közben a pap /és az asszisztencia/ bevonul az oltárhoz
Köszöntés (állva)
-keresztvetés,
-pap köszöntő szavai (többféle módon)
Bűnbánati szertartás (állva)
-a pap bűnbánatra hívó szavai,
-bűnbánati ima (többféle változata van)
URAM, IRGALMAZZ! (KYRIE) (állva)
„litánia-maradvány”, ami az őskeresztények körmeneti énekeiből származik; minden szentmisében elhangzik
DICSŐSÉG /a magasságban Istennek…/ (GLORIA) (állva)
régen csak karácsonykor, jelenleg az ünnepi és a vasárnapi szentmisékben énekeljük (advent és nagyböjt kivételével).
Könyörgés (Collecta) (állva)
Az ünnep, a nap főkönyörgése; összefoglalja az ünnep vagy az ünnepelt hittitok lényegét; a pap kitárt karral imádkozza
- AZ IGE LITURGIÁJA
Az olvasmányrendről: a hétköznapi olvasmányok 2 évenként (I.: páratlan év, II.: páros év), a vasárnapi olvasmányok 3 évenként (A, B, C év) ismétlődnek. Az evangéliumot A évben: Szent Máté, B évben: Szent Márk, C évben: Szent Lukács könyvéből vesszük. Ezekhez illeszkedik az olvasmány és a szentlecke. A hétköznapi szentmisékben az egyik évben ószövetségi, a másikban újszövetségi szentleckét követ minden évben a folyamatosan olvasott Mk, Mt, Jn, Lk evangélium.
Olvasmány (ülve)
A szentmise első felolvasott szentírási része, ált. ószövetségi.
Válaszos zsoltár (ülve)
Zsoltárének, mely tartalmában, témájában kapcsolódik a szentmise többi szentírási részéhez is. Egy zsoltárverset refrénként közösen ismétlünk belőle.
Szentlecke (ülve)
Az evangélium előtt olvasott újszövetségi szentírási rész, ált. a levelekből.
Szekvencia (állva)
Himnusz-jellegű ének. Az adott ünnep tartalmát, lényegét énekli meg művészi módon. (Húsvétkor, Pünkösdkor, Úrnapján énekeljük.)
Alleluja (Nagyböjtben: elmarad, „csak”evangélium előtti vers) (állva)
Héber: hallelujah, jelentése: „Dicsérjétek az Urat!” Az öröm és a hála kifejezése. Különféle dallamokon énekelt alleluják között egy-egy evangéliumi vers hangzik el.
Evangélium (állva)
Az Igeliturgia csúcspontja. Valamelyik (4) evangéliumi könyvből a szentmisében felolvasott részlet. Ünnepeken az adott ünnephez kapcsolódik.
Szentbeszéd (Homília) (ülve)
A szentmisében a pap beszéde az evangélium után. Az evangéliumi örömhír hirdetése és a szentírási vagy miseszövegek magyarázata Isten népe számára.
Hitvallás (CREDO) (állva)
A Szentháromság Egy Istenbe vetett hitünk ünnepélyes megvallása vasárnapokon és főünnepeken. (Apostoli hitvallás (rövidebb), Nicea-konstantinápolyi hitvallás (hosszabb)).
Hívek könyörgése (állva)
A hívek közös könyörgése, imádsága, a helyi közösség aktuális kéréseit tartalmazza. A miséző pap vezeti be és zárja le. A felolvasott 4-6 kérésre a hívők ált. a „kérünk téged, hallgass meg minket” szavakkal válaszolnak.
- AZ ÁLDOZAT LITURGIÁJA
FELAJÁNLÁS (ülve)
-áldozati adományok előkészítése
-felajánlási körmenet, közben ének (offertorium)
-a pap felajánló imádsága az adományok (kenyér és bor) felett
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS (secreta) (ülve)
Ez a szentmise 2. könyörgése, de nem hangzik el előtte a „Könyörögjünk!” felszólítás. A pap kitárt karral imádkozza.
EUKARISZTIKUS IMÁDSÁG (kánon)
Ez a szentmise bemutatásának központi cselekménye, imádsága.
Főbb részei:
Prefáció (ülve)
bevezető hálaadó ima
Szent vagy (SANCTUS) (ülve)
Istent magasztaló imádság, az angyalok énekét idézi (Iz 6,3). Minden szentmisében elhangzik.
A szentmise alapításának elbeszélése (consecratio, átváltoztatás) (térdelve, vagy aki nem tud, állva)
Jézus az utolsó vacsorán elhangzott szavaival és cselekedetével jelenvalóvá válik az Ő áldozata: a kenyér Jézus Testévé, a bor Jézus Vérévé lényegül át.
-közbenjáró imák
-záró dicsőítés: a kánon a Szentháromság dicsőítésével ér véget (Őáltala, ővele és őbenne, …)
AZ ÁLDOZÁS LITURGIÁJA
A szentáldozásra többféle imádság készít elő minket:
Mi Atyánk (Pater noster) (állva)
Az áldozás szertartása ezzel az ünnepélyes és különleges imádsággal kezdődik. Jézus tanította az apostoloknak (Mt 6,9-13).
Béke-rítus (állva)
Először a miséző pap imádkozik a békéért, majd köszönti a népet, majd következik a béke átadása: a mellettünk állókkal kezet fogunk.
Isten Báránya (AGNUS DEI) (térdelve, vagy aki nem tud, állva)
Izajás próféta, Keresztelő Szent János és Szent Pál apostol szavait (Iz, 53,7; Jn 1,29; 1Kor 5,7) idézi. A kenyértörés és Szent Test és Vér egyesítése alatt énekeljük. Minden szentmisében elhangzik.
Áldozás/Áldozási Ének (communio) (körmenet/ülve)
Először a pap(ság) áldozik, majd a jelenlévőknek is kiosztják az Eukarisztiát. A legősibb áldozási ének: „Ízleljétek és lássátok…!” (33. zsoltár)
Áldozás utáni csend (ülve)
Ugyanolyan fontos, mint a közös imádságok. Ezek a Jézussal való együttlétünk legszebb és legmeghittebb percei.
Áldozás utáni könyörgés (oratio post communionem v. postcommunio) (ülve)
Ebben a könyörgésben a pap a szentáldozás gyümölcseit kéri a megáldozottak számára.
BEFEJEZŐ SZERTARTÁS
Köszöntés/Áldás (benedictio) (állva)
A Szentháromság Egy Isten nevében kapunk áldást a paptól. Ünnepélyesebb és hosszabb forma esetén az áldásokra (3db) Ámen-nel felelünk.
Elbocsátás (Ite, missa est!) (állva)
A templomból kilépve nem befejeződik valami, hanem elkezdődik: a Jézussal töltött idő megváltoztat és arra indít, hogy a világban is mindent Ővele együtt tegyünk, az Ő örömét és Isten szeretetét adjuk át másoknak is!